Rámnehezedik a gyógyulás

Folytatjuk A piros öröm, ha vállig ér című vers-kép projektünket. 
A versek és a festmények az autogén tréning szimbólumterápiás ülések inspirációjából születtek. Az előző két részt és az üléseket vezető pszichoterapeuta, Tasnádi Mária felvezetőjét itt érhetik el. 

A harmadik részben a szívet és a keringést érintő témakört bontjuk ki, azokra az asszociációkra épülő műveket olvashatják itt, amelyeket a szív-keringés, mint testi érzet és önismereti téma hívott elő. 

A verseket illusztráló festmény Márkó Abigél munkája

Varga Melinda 
Keringő

Napig ér a lábam,
karom lüktető, sárga folyó,
aranylik az éjszaka ujjaim tövében,
bronzport hint az ég szárnyamra, 
átsző a napháló, felfelé visz,
felhőből van az összes lépcső,
magasra török, és nem félek 
a mélység zöld tavától.

Lőnhárt Melinda 

szavaid színekké válnak bennem
véremmé lesznek olvadt arannyá
kézfejemen lángra lobban a Nap
ez a felizzott csillag pulzál a fény 
szemhéjaim alatt titkos utakra talál a
képzelet besző befon a könnyűség
minél több lesz az éjszaka annál
közelebb jön lábaimhoz a reggel

súlyos és meleg gyapjúpaplan az est
mama abba bugyolál ha lázam van
bepókál és rámnehezedik a gyógyulás
mozdulatlanná varázsol az álom

mindkét karom átmelegedik
amikor kisbabám fürdetem
minden csurom vizes óvatosan
ügyesen fogom biztosan tartom

ez az a babakád amit a testvérei
töltenek meg meleggel nevetéssel
szeretettel életmeleggel
mindkét karom átmelegedik

biztonságban gondoskodásban
erőben emelésben gyengeségben
mindkét karom erős és türelmes
mindkét karom meleg és lágy

egyik karom átmelegedik és én
szeretném ha úgy gondoskodna 
majd valaki még egyszer rólam 
ahogyan te gondoskodtál egykor
még a mesei múlt idők hajnalán
majd a messzi eljövendő éjszakákon

Varga Melinda 

Gyorsan lobbanó 

Az esti harangszó 
ritmusára vers a szívem,
áramlik bennem egy patak,
a belső út vize ez, 
átmos, átlebegtet.
Nagymamám mása vagyok,
hömpölygő, dús, 
bordó bazsarózsa,
erős illatú,
kék lángokkal égő,
gyorsan lobbanó. 

Lőnhárt Melinda 

szavaidban lakik a hangod

Szavaidban lakik a hangod
hangodban lakik a lelked
lelkedben lakik a jóisten
ahogy az én lelkemben is
ezért talál otthonra bennem
és benned is most és 
mindörökké

ereimben pulzál a vér

 
ereimben pulzál a vér
fény járja át a testem
minden ősöm és minden
utódom szíve itt lüktet
áramló létem partjain
tegnap és holnap kacsint 
egymásra testem és lelkem
egyetlen jelenidejében
én meg a hídon állok
belakom szellemem szirtjeit
virágzó fák haboznak tétovaságomban
tavaszi szelek duzzasztják vizeim
látom ahogyan zajlik köröttem
és bennem is az élet

szárazföld szívvirágzás
 

ha elvarázsolsz hajótörött leszek
ráfekszem a hullámokra és 
elengedem magam így 
nem süllyedek el
szívem egy kis ház
bordagerendáim között
benne lakom ablakát
nagy esők mossák tisztára
kicsi leszek ha sokáig 
esik magamra maradok
elhomályosodnak tükreim
látom ahogy ott messze 
fent lüktetni kezd egy csillag
pipára gyújt a hold a város fölött
üzeneteket küldök magamnak
ha távol leszek eszembe jusson
nem vagyok láthatatlan
reggel lesz holnap is
visszatérek bekopogtatok
szárazföld szívvirágzás